Halom
Halom 1. Több izráeli város neve is árulkodik halomra épült voltáról (Józs 15,57; 18,25; 24,33; 1Sám 13,2.15; 2Sám 2,24), a giböáh, giböón városnevek jelentése ugyanis: magaslat, halom.
2. H. tél, arabul pedig tell a neve azoknak a halmoknak, amelyek elpusztult települések romjait takarják (vö. Józs 8,28; Jer 30,18).
3. A kánaáni őslakosság a települések melletti áldozóhalmokon (h. bámáh) áldozott isteneinek. Az izráeliek kezdetben teljesen legitim módon mutattak be hasonló halmokon áldozatot Istennek (1Kir 3,4; 18,30). Később e halmok ismét bálványistenek kultuszhelyei lettek, ezért a próféták elítélték az azokon folyó kultuszt (Jer 17,3; Ez 6,3; 20,29; Ám 7,9), s az egyes királyok életének összegzésében mindig bűnnek jelöli meg az ÓSZ az áldozóhalmok megtűrését (1Kir 12,31; 2Kir 12,4; 14,4 stb.). Használatukat végül Jósiás reformja szüntette meg (2Kir 23,8).
