Hammurabi
Hammurabi Az amórita eredetű I. babiloni dinasztia 6. uralkodója (Kr. e. 1728-1686), Szinmuballit fia és utódja, az óbabiloni birodalom megalapítója. Amikor Babilon városfejedelmeként trónra lépett, a szomszédos LARSZA, ASSÚR és MARI nagyhatalmi törekvéseivel szemben csak úgy tudott védekezni, hogy a pillanatnyi helyzetnek megfelelően, állandóan váltogatta szövetségeseit. Később győztes háborúk sorával uralma alá hajtotta, és egységes birodalommá szervezte az egész Folyamközt.
Ékírásos agyagtáblákon ránk maradt kb. 200 leveléből hű képet kaphatunk sokoldalú uralkodói tevékenységéről. A régi csatornák kitisztításával és újak építésével nagy lendületet adott a földművelésnek és a kereskedelemnek. Templomokat épített, s a birodalom főistenévé emelte a babiloni MARDUKot. Virágkorát élte alatta az irodalom, a nyelvtudomány, a matematika és a csillagászat. Hammurabi nagy buzgalommal intézte az egyes vazallus városok, s szinte valamennyi alattvalója ügyeit. Ennek jegyében, az egységes jogrend megteremtése végett adta ki híres törvénygyűjteményét, a »Hammurabi-kódexet«, mely 282 paragrafusban szabályozza a szabadok, a félszabad jobbágyok és a rabszolgák jogait mind a polgári, mind a büntetőjog területén. (A törvénykönyvet egy 2,25 m magas diorit oszlopra vésve SÚSÁN romjai között találták meg.)
Hammurabi törvényeivel messzemenő egyezést mutat a B-i SZÖVETSÉG KÖNYVE (2Móz 21-23) és a Deuteronomium néhány rendelkezése (5Móz 19,16-19; 22,22-27). Mózes aligha olvasta Hammurabi kódexét, de sok mindent fölhasználhatott abból az élő joggyakorlatból, amelyet a Hammurabiét megelőző esnunnai, iszini és ÚRi törvénykönyvek vonalán a Kr. e. 3. évezredig tudunk nyomon követni Mezopotámiában. (Ld. még AMRÁFEL)
HI
