Ing
Ing Lenvászonból vagy gyapjúból készült, ujjal ellátott vagy ujjatlan, hosszú, rendszerint lábszárközépig érő ruhadarab, amelyet a felsőruha alatt, általában közvetlenül a testen viseltek. Egyaránt hozzátartozott a férfiak és a nők öltözékéhez; a gyermekek ruházata többnyire egyetlen ingből állt (1Móz 37,23.31; Ez 5,3). A lenből szőtt díszes köntös része a papi öltözéknek (2Móz 28,4.29). Ingszerű ruhadarab volt az a díszes öltözék, amelyet Jákób Józsefnek csináltatott (1Móz 37,3.23). A hosszú inget munkavégzés, hosszabb gyaloglás vagy harc esetén fel kellett kötni, erre vonatkozik a »derekat felövezni« fordulat (2Móz 12,11; 2Kir 4,29).
Néhány esetben olvashatunk egy, a szokásos alsóruha alatt viselt ingféléről is (Bír 14,12; Ézs 3,23; Péld 31,24).
Az ÚSZ-ben az ing jelentésű khitón kifejezés jelenthet alsóruhát (Mt 5,40), de felsőruhát is (Mt 10,10). Ez a kifejezés jelöli Jézus egybeszőtt köntösét, amelyet nem szakítottak el (Jn 19,23). Mt 5,40 és Lk 6,29 fordított sorrendben említi az alsó, ill. a felső ruhát, mert míg Máté a mózesi törvényt tartja szem előtt (vö. 2Móz 22,25), addig Lukács egy rablótámadás képét ábrázolja. (Ld. még RUHÁZAT)
