Játék
Játék Az emberlét velejárója, és nem is csak a gyermekkorra jellemző. Általános jelenség a B-i korban és elbeszélésekben, régészeti leletek is szép számmal tanúskodnak róla.
A gyermekek játéka annyira általános, hogy még a messiási jövendölésekben is előfordul, a messiási békekor jeleként (Ézs 11,8). Tudunk kegyetlen játékról is: fonálon röpített madárról (Jób 40,29). Az Ézs 22,18 labdajátékot említ, a Zak 12,3 súlyos követ emelő vetélkedést.
Általában utcákon és tereken játszottak (Zak 8,5; Mt 11,17). A katonáskodáshoz tartozott a gyakorlás, harci játék, bajvívás (1Sám 20,20; 2Sám 2,14; Jób 16,12).
Az ÚSZ korában a hellénista világ kínálja a sportolás képeit a szentíróknak: ökölvívásét (1Kor 9,24kk); versenyfutásét (Gal 5,7; Fil 3,14; 2Tim 4,7; Zsid 12,1).
Jeruzsálemben, az Antonius várban, Jézus elítélésének helyén a római katonák által unaloműzőnek használt társasjáték kőbe vésett vonalai a mai napig láthatók.
