Jóáb
Jóáb 1. Cerújának, Dávid nővérének a fia. Apja neve ismeretlen, csak azt tudjuk róla, hogy Betlehemben temették el (2Sám 2,32). Hárman voltak testvérek (2Sám 2,18; 1Krón 2,16). Valószínű, hogy testvéreivel együtt kezdettől fogva Dávidhoz csatlakozott, s később hadseregparancsoka lett (2Sám 8,16; 20,23; 1Krón 11,6).
Jóáb erős akaratú, bátor ember volt. Hűségesen kitartott Dávid mellett. Bár nagy hatalom volt a kezében, Dávid felkent király korában is azt mondta, hogy Cerújá fiai hatalmasabbak nála (2Sám 3,39), de a királyság után sohasem nyújtotta ki kezét. Elismerte, hogy Dávid az Úr felkentje. Kész volt mindent megtenni érte, cinkosává is lett Uriás meggyilkolásában (2Sám 11,14kk). Tudott a háttérbe húzódni, hogy a dicsőséget Dávidnak adja, mint Rabbá elfoglalásakor (2Sám 12,26kk). Nehéz helyzetekben tudott az Úrra nézni, és kész volt minden tőle telhetőt megtenni (2Sám 10,12). A népszámláláskor Dáviddal szemben ő képviselte Isten akaratát (2Sám 24,3). De semmitől sem riadt vissza, még a gyilkosságtól sem, hogy kivívott helyét, rangját, a fővezérséget megtartsa. Abnért, aki harcban megölte Aszáélt (2Sám 2,23), vérbosszú ürügyén meggyilkolta (2Sám 3,22kk). Amászát, akit Absolon lázadása leverése után Dávid hadseregparancsokká tett helyette (2Sám 19,14), Seba üldözésekor békecsók közben szúrta le (2Sám 20,9k).
Absolon lázadásakor is hűségesen kitartott Dávid mellett. Jóáb nyilván rokonszenvezett Absolonnal, és szívesen látta volna őt a trónon. Ezért egyengette Absolon hazatérését, amikor az, Amnón meggyilkoltatása miatt, Talmajhoz, Gesúr királyához menekült (2Sám 14,1kk). Eljárt annak érdekében is, hogy Dávid teljesen megbocsásson Absolonnak (2Sám 14,33). Amikor azonban Absolon erőszakkal akarta magához ragadni a királyságot, Dávid mellett marad. Legyőzi Absolont, s a király parancsa ellenére megöli, a birodalom érdekét tartva szem előtt. Kemény, de józan szavakkal figyelmezteti Dávidot: szabjon határt az Absolon halála miatti fájdalmának, hogy el ne veszítse hívei szeretetét és bizalmát (2Sám 19,6kk).
A trónöröklés kérdésében szembefordult Dáviddal. Ebjátár pappal együtt Adónijjá mellé állt (1Kir 1,5.7kk). Dávid halálos ágyán a leszámolást Jóábbal fiára és utódjára, Salamonra bízta (1Kir 2,5kk). Jóáb Salamon megkoronázása után is Adónijjával rokonszenvezett. Amikor Adónijjá feleségül kérte a súnemi Abiságot (1Kir 1,3k; 2,13kk), s ezért meg kellett halnia (1Kir 2,22kk), Jóáb az oltárhoz menekült. Ott szúrta le Salamon parancsára Benája, aki az utóda lett. Házában, a pusztában temették el (1Kir 2,28kk).
2. Szerájá fia, Kenaz unokája, kézműves kolónia alapítója Gé-Harásimban (1Krón 4,13k).
3. Szalmá fia (1Krón 2,54).
4. Pahat-Móáb leszármazottja, akinek Jésúa és Jóáb ágán kétezer-nyolcszáztizenhét utóda tért haza a babiloni fogságból (Ezsd 2,6; 8,9; Neh 7,11).
NA
