Káléb
Káléb Júda törzsének főembere (4Móz 13,3.6), a kenizzi (ld. ott) Jefunne fia (4Móz 32,12), tehát ősei valószínűleg nem izráeliek voltak. Nevének jelentése: »eb«.
Káléb azon tizenkét férfiúnak egyike, akiket Mózes KÁDÉSból az Ígéret földjének, Kánaánnak a kikémlelésére küld (4Móz 13,1kk). A küldetésből visszatérve csak ő és Józsué bátorította a népet a sikeres honfoglalás reményével (4Móz 13,30; 14,6). Ezért Isten a kémek közül csak őt és Józsuét engedte be az Ígéret földjére (4Móz 14,24.30.38; 26,65; 5Móz 1,36), ahol nemzetsége Hebrónt és vidékét kapta örökségül (Józs l4,6–14; 15,13–19; Bír 1,10–15.20; Józs 21,12; 1Krón 6,41; 1Sám 25,1–3; 30,14).
Feleségei az 1Krón 2,19 szerint: Azuba, Jeriót és Efrát (v. Efrata, vö. 1Krón 2,50). Másodfeleségei: Efa és Maaka (1Krón 2,46.48). Nemzetségének leszármazási táblázata az 1Krón 2,18–24.42–50-ben olvasható.
