Kehát
Kehát A B Kahat-ként is említi. Nevének jelentése ismeretlen. Lévi 2. fia, aki Kánaánban született (1Móz 46,11) és 133 éves korában Egyiptomban halt meg. A fiai: Amrám, Jichár, Hebrón és Uzziél (2Móz 6,18). Ő volt Mózes, Áron és Mirjám nagyapja (2Móz 6,20). Kórah is unokája volt (2Móz 6,21). Utódainak átfogó neve: a kéhátiták. Ők voltak a szentély szolgálatára rendelt nemzetség, akik a szent sátor déli oldala felől táboroztak a pusztai vándorlás idején. Menetelés közben ők vitték a szentély felszerelését (4Móz 3,28k; 4,1–20). A honfoglaláskor osztályrészükül jutott lévita városokról két nem mindenben egyező lista maradt reánk (Józs 21,9–26; 1Krón 6,39kk). A templomban ők tették az asztalra a szent kenyereket (1Krón 9,32). Jósiás nagy reformja után a templomot helyreállító munkásokra két keháti is felügyelt (2Krón 34,12). Az első népszámláláskor 8600-an voltak, s ebből 2750 férfi (4Móz 3,28).
