Kerúb
Kerúb H. körúb, többes számban körúbím.
1. Babiloni helységnév (Ezsd 2,59; Neh 7,61).
2. Isten világához tartozó szárnyas lények. Külsejükről pontos leírást nem kapunk. Feladatuk elsősorban őrzés, mint Isten trónjának őrzői, annak egyúttal hordozói is.
Az embernek az Éden kertjéből való kiűzése után őrzik az élet fájához vezető utat (1Móz 3,24). Isten ládája födelének két végén egy-egy kiterjesztett szárnyú kerúb volt aranyból, egymás felé, ugyanakkor arccal a láda felé fordulva (2Móz 25,18–22; Zsid 9,5). Itt a fedélen a kerúbok között jelent meg Isten, hogy beszéljen népével. Más kifejezés szerint itt, a kerúbokon trónolt Isten (1Sám 4,4; 2Sám 6,2; 2Kir 19,15; Zsolt 80,2; 99,1). Ezékiel látomásában Isten trónjának hordozói, rajtuk utazik az ÚR dicsősége, de el is hagyhatja őket. Ebben a látomásban négy arcuk, négy kezük van, szárnyaik alatt emberkéz (Ez 10,1.4.18k.21). Innen sem tudjuk meg, milyen a kerúb-arc (Ez 10,14.22). Költői szövegben a megjelenő Isten kerúbokon ülve repül (2Sám 22,11; vö. Zsolt 18,11).
A szent hajlékban a szentek szentjét elválasztó kárpitokba művészi módon beleszőtt kerúbok voltak (2Móz 26,31), hasonló kárpitok készültek a templomhoz is (2Krón 3,14). Salamon templomában a falak, ajtószárnyak egyik faragott díszítőeleme az arannyal befuttatott kerúb (1Kir 6,29–35). Ugyanitt a szentek szentjében két, olajfából készült, arannyal bevont kerúbszobor állott. Magasságuk tíz könyök, a helyiség magasságának a fele. Kiterjesztett szárnyaik együttes hossza tíz-tíz könyök, középen összeérve éppen kitöltötték a helyiség egész szélességét (1Kir 6,23–28).
A B világának régészete sok szárnyas keveréklény ábrázolását hozta felszínre. Ezek hathattak a kerúbok külső alakjának elképzelésére. Trón karfájaként, paloták bejáratánál védő rendeltetésük volt. (Ld. még ANGYAL)
CP
