Kiegészítés-elmélet
Kiegészítés-elmélet A Biblia mindkét nagyobb egysége kialakulásának elméletei között találkozunk ilyen feltevéssel.
Az ÓSZ-ben a PENTATEUKHOSZ kialakulása szempontjából kérdéses volt a J (Jahvista) és E (Elóhista) források önállósága és elkülöníthetősége. Ezért egy lehetséges és valószínű nézetet képvisel a kiegészítés-elmélet, mely szerint a források közül az első a J, önálló elbeszélő mű volt. Az E forrás tulajdonképpen nem egy másik önálló mű, melyet a J-hoz hozzádolgoztak, hanem a J kiegészítése az E anyagával. Eszerint az E történeti mű »szerzője« tulajdonképpen szerkesztője is a J + E iratnak.
Hasonló megoldás kínálkozik a P (Papi irat) anyag esetében is, miszerint a P sem önálló mű, hanem kiegészítés a már addig kialakult anyaghoz.
Az ÚSZ keletkezésének elméletei között a LOGIA-FORRÁS (Q) keletkezésével kapcsolatban találkozunk kiegészítés-elmélettel. Eszerint a valószínűleg arám nyelvű és talán írott »Jézus beszédei« gyűjteményt már a kétnyelvű gyülekezet használatában bővítették a szóbeli hagyomány anyagából átvett görög alapszövegű részekkel (ugyanis a Q anyag nem tekinthető egyértelműen arám szöveg fordításának). (Ld. még SYNOPTIKUS KÉRDÉS)
