Könyvtekercs
Könyvtekercs Az antik írásműveket évezredeken át tekercsekre (g. bihlion, khartész, lat. liber) írták. Ezek anyaga elsősorban papirusz volt, de kikészített bőr, azaz pergamen is lehetett. Az irodalmi szövegeket a g.-ök egyenlő méretű hasábokba írták, gondosan ügyelve a hasábon belül az egyforma sorhosszúságra és sorszámra. A feltekerés szakaszosan, kolumnáról kolumnára haladva történt. Általában csak az egyik oldalra írtak, de takarékossági okokból vagy a leírandó szöveg nagy mennyisége miatt gyakran felhasználták a másik oldalt is (vö. Jer 32,9kk; Jel 5,1kk). A tekercseket agyagkorsókban, bőrtokban, ládában vagy szekrényben tárolták.
Izráelben a tekercseket bőrből (Zsolt 40,8; Jer 36,2; Ez 2,9kk; 3,1kk; Zak 5,1) és papiruszból készítették (Jer 36,23). A késői zsidóság az istentiszteletein kizárólagosan bőrből készült tóratekercseket használt. A használatból valamilyen okból kikerült tekercseket nem pusztították el, hanem a zsinagógák egyik kamrájában, a genizában helyezték el.
Az ÚSZ-ben előforduló biblosz és biblion kifejezések semmit sem árulnak el az irat formájáról és anyagáról. A Zsid 10,7-ben használt kefalisz viszont egyértelműen könyvtekercsre (lat. volumen) utal. A 2Jn 12 és a 3Jn 13 említi a papiruszt, amelyre nádszállal és tintával írtak. A 2Tim 4,13-ban Pál arra kéri Timóteust, hogy a Tróászban hagyott könyveit és pergameneit (ta biblia... tasz membranasz) hozza utána. Itt nyilván könyvtekercsekről van szó.
