Köpés
Köpés H. riq, g. ptüó, ptüszma. Az arcul köpés az ÓSZ-ben, de általában a legtöbb kultúrában, a másik ember megvetésének a legdurvább jele (pl. 4Móz 12,14; 5Móz 25,9; Ézs 50,6). Ha a testileg tisztátalan leköpi a kultikusan tiszta embertársát, akkor a tiszta aznap estig tisztátalan marad (3Móz 15,8). Az ÚSZ-ben ugyancsak a megvetés jele az arcul köpés. Jézust így csúfolták meg halála előtt a Nagytanács tagjai és a katonák (Mt 26,67; 27,30). A galaták (Gal 4,14) nem estek abba a kísértésbe, hogy Pál apostolt, testi erőtlensége láttán, megvetették volna (szó szerint: »nem köptek ki előtte«; bár a kijelentésnek apotropaeikus jelentése is lehet: esetleg a betegség démonának elhárítása érdekében köphettek volna a galaták a földre). Krisztus a »langymeleg« laodiceai gyülekezetet kiköpi a szájából (Jel 3,16). Az ókori Palesztinában is gyógyító erőt tulajdonítottak a nyálnak. Jézus a nyálával gyógyítja a vakokat (Mk 8,23; Jn 9,6) és a süketnémákat (Mk 7,33).
