Legátus
Legátus Latin szó, azt jelenti: követ, az állam megbízottja.
1. A római állam követeit a szenátus nevezte ki. Rendszerint szenátorokat választottak erre a megbízatásra. Kiküldetésük idején a követek a nép nevében folytattak az idegen népekkel béketárgyalásokat, vagy egyszerűen átadták nekik a római szenátus üzenetét. Tárgyalásaikról visszatérve aztán a szenátusnak tartoztak beszámolni megbízatásuk teljesítéséről.
2. A külföldi államok Rómába érkező követeinek a szállásáról és étkeztetéséről a quaestorok gondoskodtak. Miután Kr. e. 438-ban a Mars mezőn felépítették a »Villa publica«-t, ebben egy egész osztályt tartottak fenn a külföldi követek számára. Az ellenséges népek követei a Tiberisen túl vártak a kihallgatásukra. A consul vezette őket a Curia Hostilia-ba a szenátus elé. Miután beszámoltak küldetésükről, távozniok kellett, hogy a szenátus zavartalanul tanácskozhasson. Ennek befejezte után visszahívták őket és a tanácskozás vezetője közölte velük a határozatot.
3. Legátusoknak nevezték a hadvezérek mellé kirendelt segítőket is. A Kr. e.-i 2. szd.-tól kezdve a szenátus állandó legátusokat küldött a helytartók mellé is, akiknek az volt a megbízatásuk, hogy a helytartót a kormányzásban és a haditanácsban tanácsukkal segítsék, és mint helyetteseik, mindenben támogassák.
