Málta
Málta G. melíté. 237 km2 nagyságú sziget a Földközi-tengerben, Szicíliától D-re. A K és Ny közötti közlekedés egyik fontos pontja. Kikötői kiválóan alkalmasak voltak a hajók áttelelésére. A szigetlakók pún anyanyelvűek voltak, de g.-ül is beszéltek. Julius Caesar latinul beszélő római polgárokat és veteránokat telepített a szigetre, amely Kr. e. 218-ban került Róma birtokába. A hajótörést szenvedett Pál apostollal és utastársaival »nem mindennapi emberséggel« bántak a szigetlakók (ApCsel 28,1-10). Lukács »barbároknak« nevezi őket, amivel nyilvánvalóan pogány hitükre utal. A sziget elöljáróját Publiusznak hívták, akivel Pál és Lukács ott-tartózkodása idején barátságot kötött.
