Misáél
Misáél Férfinév, héberül: misá'él, jelentése: »kicsoda olyan, mint Isten?«, vagy »ki az, aki Istenhez tartozik?«.
1. Uzziél fia, Kehát unokája, Lévi dédunokája (2Móz 6,22). Áron és Mózes unokatestvére (2Móz 6,16kk). Misáél testvérével, Elcáfánnal együtt viszi el a szentély elől a táboron kívülre Nádáb és Abihú holttestét, akiket az Úr halállal büntetett vakmerőségük (»idegen tűzzel áldoztak«, vagyis negligálták a papi rendtartást) miatt (3Móz 10,4kk).
2. Ezsdrás pap kortársa, aki ott áll balján a törvénykönyv fölolvasásakor (Neh 8,4).
3. Dániel társa, aki Nebukadneccar, Babilónia királya utasítása alapján szolgálattétel céljából a királyi palotába kerül. A júdai származású fiatalember nevét Nebukadneccar főudvarmestere Mésakra változtatja (Dán l,1kk.6k). Bölcs, értelmes ifjú (Dán 1,19k). Amikor Nebukadneccar uralkodásának tizenkettedik évében álmot látott, magához hívatta mágusait, igézőit, varázslóit és a csillagjósokat, hogy mondják meg, mit álmodott. Mivel egyikük sem tudta megmondani, ezért fölgerjedt a király haragja, úgyhogy Dánielt és társait - köztük Misáélt - is meg akarta öletni (Dán 2,13). Dániel kérésére a király Babilon városába rendeli szolgálatra (Dán 2,49). Társaival együtt ő sem borult le az aranyszobor előtt, ezért Nebukadneccar a tüzes kemencébe vettette, azonban Isten megőrizte őket (Dán 3).
