Mucianus
Mucianus C. Licinius Crassus Mucianus szíriai helytartó a Muciusok családjából származott és csak adoptio útján jutott a Crassus családba. Kr. u. 55-ben Claudius császár elküldte őt Arméniába, mivel gyanakodott Messalinával való kapcsolatára. De Nero idején újra visszanyerte az uralkodói kegyet. Kr. u. 67-ben lett konzul, 70-72-ig pedig Szíria helytartója, és ebben a minőségben Palesztina ura - éppen a nagy háború idején. Galba halála után Mucianus az éppen Júdeában tartózkodó Vespasianussal együtt alattvalói hűségéről biztosította Othot, de amikor kitört a polgárháború és Vitellius került ki belőle győztesen, Mucianus rábeszélte Vespasianust, hogy támadja meg Vitelliust. Úgy egyeztek, hogy Vespasianus előbb lezárta a keleti ügyeket, miközben Mucianus Kis-Ázsián át elindult, hogy megtámadja Vitelliust. Mire azonban Rómába ért, Vitellius meghalt. Így aztán, amíg Vespasianus is megérkezett - akit közben a keleti légiók császárrá kiáltottak ki -, Mucianus irányította az ügyeket Rómában.
Az új császár trónra lépte után azonban hátat fordított a politikai életnek, és földrajzi meg természetrajzi tanulmányoknak szentelte az életét. Azonfelül okleveleket és a köztársasági idők szónokainak a beszédeit gyűjtögette. Mivel sem Titus, sem Domitianus uralma alatt a nevét nem említik, ebből azt következtetik, hogy még Vespasianus idején meghalt. A történelem okos íróként és történészként tartja őt számon.
