Nékó
Nékó I. Pszammetik fáraó fia és utóda (Kr. e. 609-594), I. Nékó unokája, a dinasztiában tehát II. Nékó. Az ő uralkodása idejére esett az asszír birodalom összeomlása. A babiloniak és médek Kr. e. 612-ben elfoglalták Ninivét. Nékó felismerte a babiloni birodalomban rejlő veszedelmet. Ezért megpróbált segítséget nyújtani a Hárán vidékén ellenállásra készülő Asszuruballitnak, hogy ily módon az új veszedelmet lehetőleg távol tartsa, s ugyanakkor biztosítsa Egyiptomnak Szíriát és Palesztinát. Ezen az útján tartóztatta fel Megiddónál Jósiás, Júda királya. Nékó hiába üzente Jósiásnak, hogy térjen ki az útjából. Jósiás nem hallgatott a fáraóra, s elesett az ütközetben. Nékó, részint az időveszteség miatt, nem járt szerencsével. Visszatértében Jósiás közben megválasztott utódját, Jóáházt Riblába rendelte, fogságba vetette. Ezután Nékó Jósiás másik fiát, Eljákimot tette királlyá, s nevét Jójákimra változtatta, az országra pedig súlyos hadisarcot vetett ki. Jóáházt magával vitte Egyiptomba, aki aztán ott is halt meg (2Kir 23,29kk; vö. 2Krón 35,20-36,1kk). Később, Kr. e. 605-ben, Karkemisnál Nékó döntő vereséget szenvedett Nebukadneccartól, s elveszítette Szíriát és Palesztinát (vö. Jer 46,2-12). Egy újabb ütközettel (Kr. e. 601) sikerült ugyan az előnyomuló Nebukadneccart megállítania, de ez a már kialakult hatalmi viszonyokon nem változtatott. Ezután Nebukadneccar és Nékó nem találkozott többet a harc mezején. Nékó a hajózás felé fordult. Föníciai hajósai három év alatt körülhajózták Afrikát.
