Néma
Néma Néma az, aki nem tud vagy nem akar beszélni. A B-ban többféle értelemben használatos. Testi, fizikai értelemben néma az, aki valamilyen ok miatt nem tud beszélni (születésénél fogva, valamilyen betegség vagy csonkítás következtében). De lehet Isten hatalmas tettének (Zakariás, Lk 1,22), vagy démoni megszállottságnak (Mt 9,32; Mk 9,17) a következménye is.
Gyakran szerepel a B-ban vallási értelemben. Isten beszél, kijelenti magát, a bálványok viszont némák (Hab 2,18k; 1Kor 12,2). Istennek hatalma van az ember nyelve felett: némává vagy beszélővé teheti (2Móz 4,11). A messiási jelek és ígéretek között is szerepel, hogy a némák nyelve megoldódik (Ézs 35,6). Jézus a némákat meggyógyította, s ezt ő maga is a messiási ígéretek beteljesedésének tekintette (Mt 11,5), de kortársai is annak tekintették (Mk 7,37), természetesen nem mindenki. Ha Isten néma, ez az ember számára nagy, halálos ítélet (Zsolt 28,1), olykor Isten szeretetének a jele (Zof 3,17). Az ember részéről a némaság lehet az Istenbe vetett hit, bizalom, alázat kifejezője (Zsolt 38,14; 39,10; Ézs 53,7; vö. Mt 26,62k; 27,12), de a süketség, hitetlenség, megátalkodottságjele is (1Kir 18,21; Mk 3,4). Az istenfélő ember megnyitja száját a némák, vagyis azok mellett, akik igazságuknak nem tudnak érvényt szerezni (Péld 31,8; Jób 29,12k).
