Ódák könyve
Ódák könyve Az Ódák könyve (vagy más néven Salamon ódái) korai zsidókeresztyén énekeskönyv. Örvendező és hálaadó imádságokat tartalmaz. Egy szír nyelvű kéziratcsomóban találták meg, de vitatott, hogy eredeti nyelve szír vagy görög volt-e. Keletkezésére nincs a szövegben támpont, mert nem utal semmiféle történeti eseményre vagy kialakult dogmára. Valószínű, hogy Kr. u. 100 körül keletkezett. Keletkezési helyét is csak találgatni lehet: vagy Efezus, vagy Antiókhia, ha pedig szír nyelven keletkezett: Edessa. Bár nem idézi az ÓSZ-et, de annak nyelvezete fellelhető benne. Különösen a zsoltárok kifejezései és képei voltak rá hatással, különösen a 22. zsoltár, mely kapcsolatos Krisztus szenvedésével, az Ódák gyakori témájával. Az ÚSZ hatása is fellelhető benne. Ilyen hagyományok, mint Jézus szűztől születése, keresztelése, vízen járása motiválták a szerzőt. Kedvenc témája Jézus szenvedése és keresztre feszítése. Különösen János evangéliuma stílusával, kifejezésmódjával rokon. Legszorosabb kapcsolatot azonban a Holt-tengeri tekercsekkel mutat. »Az út«, »ismeret«, »a háború«, »a korona«, »élő víz«, »a Nap« mind közös szimbólumaik. Teológiai háttere trinitarius. Krisztológiáját nem érintette még a doketizmus. Tanítja, hogy az üdvösséget Krisztus által lehet megnyerni, az ő testet öltése, keresztre feszítése, pokolra szállása és feltámadása által. Legfeltűnőbb jellegzetessége a szeretet és az örök jelenlétében való öröm kifejezése.
BGY
