Orákulum
Orákulum Jóslás, jövendőmondás (h. násach, keszem, ób, g. püthomantisz, püthonosz), ill. a helynek a neve, ahol ilyesmi történik. Az ókorban a tudósok között tartották számon azokat, akik állatok testrészeiből, madarak repüléséből, a kilőtt nyílvessző pályájából, pálca, halottidézés vagy álomfejtés segítségével meg tudták fejteni a jövő titkait (1Móz 44,5; 1Sám 7,1-11; Ez 21,13k; 21,21; Hós 4,12). A királyi udvarokban, Egyiptomban és Babilonban is, előkelő udvari méltóságot viseltek a jövendőmondók, álomfejtők (1Móz 41,8; Dán 2,27; 4,4).
Isten kérlelhetetlen szigorúsággal tiltotta Izráelben az igézők, jövendőmondók, halottidézők működését, férfiakét és asszonyokét egyformán, és halálos ítélettel fenyegette meg azokat, akik jövendőmondókhoz, jelmagyarázókhoz, igézőkhöz, varázslókhoz, bűbájosokhoz, ördöngösökhöz, tudakozókhoz, titokfejtőkhöz és halottidézőkhöz fordultak. Közölte népével, hogy az ilyeneket kiűzi népe közül, mert azok tisztelete bálványimádás, Ő pedig elvárja, hogy népe szent legyen és csak Ő, az Úr legyen az Istenük (5Móz 18,10-12). Halottidéző volt az endori asszony, akihez Saul király is elment jövendőmondásért (1Sám 28,7-8). Bálám is foglalkozott jövendőmondással, jóllehet az egy igaz Istennel is prófétaként kapcsolatban állt s kapott érvényes kijelentéseket (Józs 13,22).
Istennek az a parancsa, hogy akinek a jövendővel kapcsolatban tanácsra, kijelentésre vagy ismeretre van szüksége, az tőle kérje. Ő a saját prófétáival megüzen mindent, amit az övéinek a jövővel kapcsolatban tudniuk szükséges. A próféták ilyen szolgálatok, megbízatások továbbítására kiválasztott emberek voltak, akiket Isten igaz kijelentésekkel, kivételes képességekkel ruházott fel (1Móz 37,6-7; 40,12; 40,18; 49,1; Ézs 13,6 stb.). Az ÓSZ tele van Isten igaz prófétáinak a jövendölésével, amelyek a maguk idejében be is teljesedtek. A hamis próféták a saját gondolataikat mondták Isten üzenetei helyett, mert csak a maguk hasznát nézték (1Kir 18,4-13; 22,14; Jer 5,31; 14,14; 28,9.15; ApCsel 13,6).
IE
