Óriások
Óriások Több ősrégi néptörzs leszármazottai, akik rendkívül magasak voltak (h. nöfilim, röfá'im, g. gigantesz). Az őstörténet (1Móz 1-11) tudósításaiban szerepel, hogy amikor az istenfiak bementek az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szültek, óriások éltek a földön. Az istenfiak értelmezése vitatott. Az azonban egyértelmű, hogy az óriások Isten törvényébe ütköző módon születtek. Ábrahám idejében is éltek óriások Palesztinában (refáiak, émiek, 1Móz 14,5). A móábiak és ammóniak lakóhelyén is óriások laktak, akiket kiirtattak vagy kiűztek az új hódítók. A móábiak az anákokat émieknek (5Móz 2, 10k), az ammóniak a refáiakat zumzummiaknak nevezték (5Móz 2,20). A honfoglalás idején is éltek óriások az ígéret földjén. A kémek azzal tértek vissza a föld kikémleléséből, hogy óriásokat is láttak, akik akkorák voltak, hogy magukat csak sáskáknak látták közelükben (4Móz 13,33). Básánt az óriások földjének nevezték. Ógnak, Básán királyának a nyugvóhelye kilenc könyök hosszú, négy könyök széles (4,05 × 1,80 m) volt (5Móz 3,10k). A honfoglalás után maradványaik Asdód, Gát, Gáza vidékére szorultak (Józs 11,21k). Az óriások késői utóda a gáti Góliát, akit Dávid párviadalban legyőzött (1Sám 17,4). A B a későbbi időkből még külön megemlít négy óriást: Jisbi-Benóbot (2Sám 21,16), egy másik gáti Góliátot, akit Elhánán ölt meg (2Sám 21,19), továbbá Szafot és egy névtelent (2Sám 21,18.20k).
