Régi
Régi Az, ami valamihez képest előbb keletkezett, már hosszabb ideje létezik, esetleg már értékét vesztette: öreg, vén, elavult, ó, érvénytelenné vált. H.-ül: jásán, g.-ül: palaiosz. Bibliai előfordulásai háromféle értelmet hordoznak:
1. Valami (valaki), ami (aki) az elmúlt időhöz tartozik, azaz régi. A jelző ilyen használata mentes minden értékítélettől. Elmúlt, azaz régi lehet az idő maga (Zsolt 77,6), a titkok (Zsolt 78,2), a hajdankorban élt emberek (Lk 9,8.19), régi, használaton kívüli mértékegységek (2Krón 3,3) vagy »az ősi kígyó« (Jel 12,9; 20,2).
2. Változatlan valaki vagy valami, aki vagy ami lényege szerint maradandó értékű. Az örök (régi) Istenről beszél 5Móz 33,27; egy régi tanítványt nevez meg ApCsel 21,16; a hívő írástudó kincstárában lévő régi táplálékot említi Mt 13,52; a szeretet régi parancsáról ír 1Jn 2,7).
3. Elavult, idejétmúlt, érvényét vesztette. »Ami pedig elavul és megöregszik, közel van az elmúláshoz« (Zsid 8,13). Pál tanít az ó (régi) emberről (Róm 6,6), aki Krisztussal együtt megfeszíttetett, akit szennyes ruhaként le kell »vetkezni« (Kol 3,9; Ef 4,22). Krisztusban a régi helyett új teremtés jött létre (2Kor 5,17). A megromlott, régi »kovászt« (1Kor 5,7) el kell takarítani az életünkből.
