Siloám tava
Siloám tava Jeruzsálem vízellátását szolgáló vízgyűjtő medence a város DK-i részén. Dávid városa a később megnövekedett Jeruzsálem K-i részét alkotja, ennek délnyugati részén volt. A várostól K-re, a falakon kívül eredő Gíhon-forrás vizét vezették ide, a korábbi időben nyitott csatornában. Ez volt a »küldött« víz - mert forrás küldte -, héberül a Silóah (Ézs 8,6), a slh = küldeni igegyökből származik. Ennek a h. szónak a g. átírása a Siloám név, így szerepel az ÚSZ-ben.
Amikor Jeruzsálemet Szanhérib ostroma fenyegette, Ezékiás király eltömetett minden vízlelő helyet a városon kívül (2Krón 32,1-4), köztük természetesen a Gíhon-forrást is. Ennek vizét egy föld alatti csatornán átvezettette a város DNY-i részére, a városfalakon belüli medencébe (2Krón 32,30; 2Kir 20,20). A csatorna építését megörökítő SILÓAH FELIRATot megtalálták az alagút falán.
Jézus úgy gyógyít meg egy vakot, hogy a földre köp, sarat csinál, ezt rákeni a vak szemére és elküldi, hogy mosakodjék meg a Siloám tavában. Az megmosakszik és mire visszatér, lát (Jn 9,6k). Siloám tornya a medence közelében levő falszakaszon állhatott, vagy a forrással szemközti hegyoldalra épült falucskában (Lk 13,4).
