Szemantikus mező
Szemantikus mező A SZEMANTIKA tudományának egyik fontos kifejezése, és mint nyelvészeti szakkifejezés a modern B-i exegézis terminusa is.
A recepció-kutatás (ld. RECEPCIÓ) ismerte fel, hogy a szemantikai-tartalmi elemek döntő jelentőségűek egy szöveg befogadása szempontjából. A szavak megválasztása, ill. a szóválasztásban mutatkozó önkorlátozás határozza meg elsősorban azt, hogy egy irodalmi szövegnek milyen hatásai lehetnek az olvasóra. Ezért fontos az egyes szavak, ill. nyelvi elemek és konvenciók jelentéstartalmának a kutatása. A jelentések azonban csak azokból a szóhasználatokból adódnak, amelyek egy-egy nyelvközösség alapjául szolgálnak. A nyelvtudomány a szabályszerűen visszatérő nyelvi konvenciókat és szókapcsolatokat »szemantikus mezőknek« nevezi. Egy-egy szónak csak a szemantikus mezőn belül van jelentése. Döntő felismerés az, hogy egy irodalmi szöveg nem szavakból áll, hanem többé-kevésbé szilárd szókapcsolatokból, amelyek nem csak itt kapcsolódnak össze, hanem túllépnek a mondatok és formák határain. Mivel az ÓSZ és az ÚSZ nyelve nem az anyanyelvünk, sőt nem beszélt, holt nyelvnek számítanak, ezért nem hagyatkozhatunk (mint pl. az anyanyelvünk esetében) a nyelvérzékünkre és a szavak tartalmi ismeretére a szemantikus mezők megállapításakor. Ez csak szövegegybevetéssel, ill. konkordancia felhasználásával történhet.
A szilárd szókapcsolatokat formulának nevezzük. Minden egyes szó potenciálisan több szemantikus mezőhöz is tartozhat. A mezők, konvencionális jellegük miatt, sajátos hidat képeznek az irodalmi szöveg és a történelem között. Ez a konvencionalitás azonban relatív, ezért a szemantikus mező esetleges megváltozása a történelmi változás jelzője lesz. A korai keresztyénség a szemantikus mezők tömegét formálta át és nem annyira új fogalmazásokat hozott. Pál apostol pl. a Gal 6,14-ben a »Krisztus keresztjével« »dicsekszik«. Ez a nyelvi újítás nyilván ellentétben áll olvasóinak szemantikus konvenciójával, mivel a »kereszt« és a »dicsekedés« ebben az összefüggésben még nem fordult elő. (Ld. még STRUKTURALIZMUS; SZÖVEGLINGVISZTIKA; SZEMANTIKA)
VG
