Szív
Szív l. Életfontosságú szerv (1Sám 25,37; 2Kir 9,24), amely gyöngeséggel reagál a táplálékhiányra (Bír 19,5 eredetiben: erősítsd meg szívedet kenyérrel). Reagál az embert érő nem fizikai hatásokra is, ezért egyéb funkciók központjának is tekintették. Modern fordítások az alábbi helyeken gyakran kihagyják a szív szót, és értelmileg próbálják visszaadni a jelentést.
2. Az érzelem központja. Felvidulhat (Péld 27,11; ApCsel 14,17), elszomorodik (Neh 2,2), felháborodik (2Kir 6,11), bátor (2Sám 17,10), gyáva (4Móz 32,7), félénk (Ézs 35,4), irigykedik (Péld 23,17), bízik (Péld 31,11). Innen indul ki az áldozatkészség (2Krón 29,31), székhelye a gyűlöletnek (3Móz 19,17). Megretten (1Móz 42,28), elalél (45,26), megolvad (Zsolt 22,15), megtörik (69,21) stb. Székhelye a kívánságnak (Zsolt 37,4), jók és rosszak (Róm 1,24; 10,1).
3. Az értelem központja. Fontolgatás: a szív tervei (Bír 5,15). Itt van a tanakodás központja (Mk 2,6). Elgondolkodni: az embernek szívével beszélni (Zsolt 4,4), valamint a szívében forgatni: gondolkodni, meditálni valamin (Lk 2,19). Valamit magában mondani, valamit elgondolni: szívében mondani (1Móz 27,41; Zsolt 10,6).
4. Az akarat, az erkölcsi élet központja. Lehet az álnokságé (Péld 6,18; 11,20), a hitetlen gonoszságé (Zsid 3,12), a tévelygésé (Zsid 3,10), megkeményedhet, megkövéredhet, hogy ne fogadja be Isten szavát (Zsid 3,15; Ézs 6,10). Ezért kell a szívet körülmetélni, nem a testet (Jer 4,4; Róm 2,29). Lehet Isten iránt tökéletes (1Kir 8,61), őszinte, tiszta, hibátlan (Zsolt 32,11; 51,10; 119,80) stb.
5. A szív tehát az egész ember. Ezért kell teljes szívünkkel Istent szeretni (5Móz 6,5; Mt 22,37), az igének szánkban és szívünkben lenni (5Móz 30,14; Róm 10,10).
CP
