Tannaita
Tannaita A szó eredete az arám tönáh = ismétel ige (h. sánáh). A tanna' szó hagyományozót, tradenst jelent. Elsősorban szóbeli tradícióra kell gondolni. A farizeusok ui. vonakodtak attól, hogy írásban is rögzítsék atyai hagyományaikat. A két véres háború után (Kr. u. 70 és 132-135) a Bibliát és a hagyományt az iskolákban fejből idézték. Ez nagy szellemi teljesítményt követelt. Erre vállalkoztak a tanna'im. Természetesen voltak az emlékezetet segítő formuláik. Nehézséget okozott azonban az, hogy az egyes tradíciók különböztek egymástól, aszerint, hogy melyik nagy tanítótól származtak. Már a Bar-Kochba-háború idején arra igyekezett Rabbi Akiba, hogy tanítványaival együtt a hagyomány főágait megállapítsa. Később Jehuda-ha-Nászi - aki Kr. u. 217-ben bekövetkezett haláláig mint nászi (vezér, fejedelem) a zsidóknak Róma által elismert hivatalos képviselője, továbbá a Szanhedrinnek mint legfelső bíróságnak és mint rabbi-akadémiának az elnöke volt -, Kr. u. 200 körül elkészíttette a szájhagyomány hivatalos, egységes szövegét. Ez lett a MISNA, mely az írott tórához hasonló tekintélyre emelkedett. A misna és az ún. GEMÁRÁ (kiegészítés) együtt alkotja a TALMUDot. A tannaiták kora Kr. u. 10-220 közé tehető.
