Tévelygés
Tévelygés G. plané. A helyes útról való letérés, tévúton járás. Átvitt értelmű megfogalmazása annak, hogy valaki letér az igaz, helyes útról. Így hallunk arról, hogy a hamis tanítók üres, fellengzős szólamokat hangoztatva visszacsalogatják azokat, akik nem régen szakadtak el a tévelygésben élőktől. E tévelygők a pogányok, akik még nem ismerték meg az egy igaz Istent (2Pt 2,18). A Róm 1,28-ban Pál apostol a pogányok jellegzetes FAJTALANKODÁSát nevezi tévelygésnek. Ezért vigyázni kell, hogy a hívőket el ne sodorják az elvetemültek tévelygései (2Pt 3,17). Pál apostol inti a gyülekezetet, ne legyenek kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak a tévútra csábító ravaszságától, hanem ragaszkodjanak az igazsághoz (Ef 4,14). Az igazság lelkét a tévelygés lelkétől Isten igaz ismerete különbözteti meg (1Jn 4,6). Az apostoli igehirdetés nem tévelygésből ered, hanem Isten bízta apostolaira az ev-ot. Sokszor Isten is kiszolgáltatja a megkeményedett szívűeket a tévelygés hatalmának (Róm 1,24.26; 2Thessz 2,11).
Jakab szerint, ha valaki egy bűnöst visszatérít a tévelygés útjáról, akkor megmenti annak lelkét a haláltól és sok bűnt elfedez (Jak 5,20). (Ld. még TÉVTANÍTÓ)
