Tóbijjáhú
Tóbijjáhú H. tóbijjáh vagy teljesebb formában tóbijjáhú. Jelentése: »Jahve jósága« vagy »Jahve az én jóm«. Különböző személyek neve.
1. Lévita, tagja annak a küldöttségnek, melyet Jósiás király bízott meg azzal, hogy a törvényt tanítsák Júdában (2Krón 17,7-9).
2. Lévita nemzetségfő, egyike azoknak, akinek a leszármazottai a fogságból hazatérve nem tudták igazolni származásukat (Ezsd 2,60; Neh 7,62).
3. Nehémiás elkeseredett ellenfele, aki minden eszközzel meg akarta akadályozni Jeruzsálem újjáépítését a fogság után. Neve alapján izraelita, az Úr követője. Fiának a Jehóhánán (= Jahve kegyelmes) nevet adta. Lehet leszármazottja - bár ez nem valószínű - annak a keverék népességnek, amelyet még az asszírok telepítettek Izráel területére. Ezek annak idején megtanulták, hogyan féljék az Urat, de megtartották a maguk istenét is (2Kir 17,24kk). Az »ammóni« jelző alapján lehet leszármazottja annak a királyi vérből való Jismáélnak - vagy valamelyik emberének -, aki Jeruzsálem eleste után megölte a babiloni király által kinevezett helytartót, Gedalját és másokat (Jer 41), majd az ammóniakhoz menekült (Jer 41,15). A családi hagyomány erős. Őse annak idején ellenséget látott Gedaljában, akit Babilon királya nevezett ki helytartónak honfitársai közé, úgy ő most ellenséget látott Nehémiásban, aki a perzsa uralkodó jóváhagyásával jött. A »szolga« (a királyé) a kor szóhasználata szerint vonatkozhat királyi főhivatalnokra. Így lehetett az ammóni tartomány kormányzója, mint Nehémiás Júdáé. Tettét az indokolná, hogy félt Nehémiás terveinek sikerétől. Ezzel a júdai tartomány erősödne, kormányzójának tekintélye nőne, ennek arányában az övé csökkenne. Ezért rosszindulattal fogadta Nehémiás megérkezését (Neh 2,10.19; 3,35; 4,1kk). Miután Szanballattal, Samária helytartójával, továbbá az arabokkal, ammóniakkal, asdódiakkal fog össze (mind Júda körüli helyek lakói), az utóbbi következtetés a legvalószínűbb: féltékenység.
Mindenesetre erős júdai kapcsolatai voltak, nincs kizárva a Jismáéllal való szellemi rokonság. Fölbérel (Szanballattal együtt) egy prófétát Nehémiás megfélemlítésére, de többen is voltak, akik ezt meg akarták tenni (Neh 6,10-14). Júdai előkelők is többen álltak kapcsolatban vele (Neh 6,17-19). Eljásib pap, Isten háza kamráinak gondnoka rokonságba került vele és Nehémiás távollétében berendezett neki egy nagy kamrát (Neh 13,4-9). Mindez arra mutat, hogy Júdán belül is erős ellenállás volt Nehémiás tevékenysége ellen.
4. Tagja annak a négy főből álló küldöttségnek, mely a fogságban maradt zsidók adományát hozta Jeruzsálembe (Zak 6,10).
CP
