Udvari tisztviselő
Udvari tisztviselő A királyság kialakulása Izráelben magával hozta az udvari tisztviselőréteg létrejöttét. DÁVID minden valószínűség szerint egyiptomi minta szerint szervezte meg udvartartását. 2Sám 8,15kk sorolja fel legmagasabb rangú tisztviselőit, akik közül első helyen szerepel a hadsereg főparancsnoka, őt követi a főtanácsos, az udvari papok, a kancellár és egy alacsonyabb rangú parancsnok. A kancellár szerepe sokrétű volt: betöltötte a királyi herold, az idegen uralkodókkal való kapcsolattartás; az alacsonyabb rangú hivatalnokok feletti felügyelet feladatát. A felsoroltakon kívül 2Sám 20,24 a kényszermunkák felügyelőjét is az udvari tisztviselők közé sorolja. SALAMON ezt a tisztviselői kart tovább bővítette. 1Kir 4,1kk felsorolása szerint első helyen a főpap szerepel, őt követik a kancellárok és a főtanácsadó. A helytartók felett álló felügyelő a tizenkét tartomány legfőbb irányítását látta el. A listán további papok és a »király bizalmasa« is szerepel. Ezenkívül a háznagy, aki egyfajta »miniszterelnöki« szerepkört töltött be, valamint itt is a kényszermunkák felügyelője. A hadseregparancsnokból királlyá lett OMRI (1Kir 16,15kk) és utódai idején tovább bővítették az udvari közigazgatást, megjelenik a király hadsegéde, aki a harci szekéren van segítségére a királynak hadjáratban, egyébként pedig személyes szolgálatára áll. A salamoni helytartók helyét a területi átszervezés következményeként a tartományi vezérek veszik át (1Kir 20,14; 2Kir 7,2). JÓSIÁS mellett megjelenik az »udvari ember« (2Kir 22,12). Mindezek mellett rabszolgák serege állt a király rendelkezésére.
ApCsel 8,26kk szerint FÜLÖPpel való találkozása nyomán keresztelkedett meg az etióp királynő kincstárnoka (pénzügyminisztere). A g. szöveg eunükhos megjelölése elsősorban udvari főtisztviselő voltára utal. Ő az első nem-zsidó származású keresztyén az apostoli korban.
SzCs
