Új év
Új év l. Az ősi izráelitáknál az esztendő kezdete ősszel, Tisri hónapban volt. Ez természetszerűen következett a földművelő életmódból és Palesztina éghajlati viszonyaiból. Őszre elvégeztek minden, a földműveléssel kapcsolatos munkát. Végbement a szüret, a betakarítás. A föld és munkása várja a korai esőt, ami megújítja a nyár hőségétől kiaszott természetet, s lehetővé teszi az új munkát (2Móz 23,16; 34,22). Később az asszír-babiloni fennhatóság arra kényszerítette Izráelt, hogy az év kezdetét tavaszra tegye s így alkalmazkodjon a birodalom rendjéhez (2Móz 12,2; 3Móz 23,5). Ezzel kettős évszámítás alakult ki Izráelben: a polgári év tavasszal Niszán (Ábib) hónappal kezdődött, a vallási életben viszont az őszi, Tisri hónapban való évkezdetet érvényesítették (a hivatalos naptár szerint ez a hetedik hónap). A két számítási mód között a kiegyenlítést a fogság utáni papi irányítás végezte el: az őszi évkezdő napot ünneppé, a kürtzengés vagy újhold ünnepévé tette (3Móz 23,24; 4Móz 29,1).
2. A tavaszi évkezdő naphoz az ÓSZ-ben nem tartozik ünnepi jelleg: Niszán (Ábib) hónap első napját nem tekintették ünnepnek.
Az újév-ünnepet az őszi évkezdő nap jelentette. Egy volt a három ünnepből, amelyeken minden férfinak meg kellett jelennie az Úr színe előtt (2Móz 34,22kk). A megjelenés természetesen előírás szerinti áldozatbemutatást jelentett.
Az őszi újév a fogság utáni korban a kürtzengés ünnepévé lett.
