Zarándoklat
Zarándoklat Az istentisztelet különleges formájára kiválasztott szent hely fölkeresése kisebb-nagyobb távolságból (ld. ÜNNEPEK). Mivel ez fáradsággal, ideiglenes tartózkodással járt, átvitt értelemben a földi életút jelképe. Egyes magyarázók így értelmeznek néhány igehelyet (1Móz 47,9; 2Móz 6,4; Zsid 11,13; 1Pt 2,11). (Vö. JÖVEVÉNY)
Nyomai vannak már az ŐSATYÁKnál. Jákób Bételt, vagy inkább a város közelében fekvő helyet szenteli zarándokhellyé, ahová majd visszatér (1Móz 12,8; 28,10kk; 31,13; 35,15).
A törvény három ünnepre írta elő a központi szentély fölkeresését (és persze voltak otthon megült ünnepek). Zarándokhelyek voltak BEÉRSEBA, BÉTEL, GILGÁL, SILÓ.
A jeruzsálemi templom megépítése és a KULTUSZCENTRALIZÁCIÓ után az egész országból, majd a diaszpóra kialakulása után az egész világról ide zarándokoltak. A régi zarándokhelyek további használata prófétai tiltakozást vált ki ( BEÉRSEBA; BÉTEL).
A zarándoklat a résztvevők nagy lelki élménye volt (ld. ZARÁNDOKÉNEKEK). Hallatlan jelentősége volt a vallási és népi egység ápolásában. Alkalom volt az egész népnek szóló igehirdetés elmondására (Ám 7; Jer 7; ApCsel 2).
