Zikkurat
Zikkurat Lépcsőzetes toronytemplom, amelynek formája Mezopotámiában alakult ki, és onnan terjedt el az ókori K-en. Akkád neve cikkuratu = hegycsúcs. Építéstörténete és funkciója a tudomány számára máig sem teljesen tisztázott. Legrégibb fennmaradt emléke egy elő-ázsiai rom a Kr. e. 4. évezredből, amely kisméretű, négyszögű építmény, és a körülötte talált téglák valószínűsítik, hogy ilyen torony alsó szintjének szánták. A zikkuratok építésének módja valószínűleg az volt, hogy egy meglévő épületet bővítették fokról fokra, egymásra épített szintekkel. A legfelső szinten helyezkedett el a voltaképpeni szentély, az oltárral. E szint tehát az »égig ért«, hiszen az istenséggel való kapcsolattartás helye volt. Valószínűsíthető, hogy a zikkuratok építésének egyik indítéka az volt, hogy a sík vidéken hiányzó hegycsúcsokat, az azokon emelt szentélyeket helyettesítse. A zikkuratok sohasem valamely egyéb templom kiegészítő részei, hanem önálló szentélyek. A szokásos építésű templomok mellett ezekből városonként rendszerint csak egyet emeltek. Az istenszobrokat a hagyományos építésű templomokban őrizték, és azokat csak újévkor, ünnepélyes menetben vitték a zikkuratra, ahol az istenek gyűlése, násza és a sorstáblák megírása végbement. Mivel a babiloni istenségek gyakran egy személyben egy égi-földi-alvilági istenség vonásait hordozták, a zikkurat égi lépcső szerepét is betöltötte, amelyen az istenek fel s alá járnak. Marduk isten babiloni toronytemplomának neve: etemenanki, aminek jelentése: a menny és a föld alapja. Hammurabi építtette, de hamarosan rommá lett. Nebukadneccar nagyszabású módon építette újjá: a közel ezer négyzetméteres alapon hét szintje mintegy kilencven méter magasra emelkedett. E torony Xerxész perzsa király idejéig állott. A legjobb állapotban Nanna holdisten zikkuratja maradt fenn Úr városában. (Ld. még BÁBEL TORNYA)
SzCs
