András
András – görögül Andreasz ('férfias') a tizenkét apostol egyike, Jónás fia és Péter fivére. A kafarnaumi halászember előbb Keresztelő Jánosnak, majd Jézusnak a tanítványa lett. A hagyomány szerint Kis-Ázsiában és görög földön térített. Fivérével együtt az apostolok belső köréhez tartozott, Péterrel és János1sal hallgathatta Jézus jövendölését az utolsó ítéletről; ezenkívül azonban csak néhány apróbb epizódban (pl. az egyik csodálatos kenyérszaporítás kapcsán) említik név szerint az evangéliumok. – Jacobus de Voragine Legenda Aurea c. középkori gyűjteménye szerint ~ Akhaia helytartójának feleségét is megtérítette, mire a férj kereszthalálra ítélte őt. A nép felháborodására a helytartó visszakozott volna, de ~ nem szállt le a keresztről, ragaszkodott a vértanúsághoz, s így halt meg Patraszban X alakú kereszten („András-kereszt”). Halála után is csodák kísérték; egy ízben zarándoknak öltözve megmentett egy püspököt attól, hogy a szép nő alakját felöltött Sátán rabságba ejtse érzékeit. – A képzőművészetben a róla elnevezett kereszt csak a XV. század óta általános, és a görögös Khrisztosz névalak első betűjére (X, azaz 'khi') utal. Megfeszíttetésén kívül, amelyet főleg a keleti egyházban ábrázoltak gyakran (de Rubens, Murillo és Maulbertsch is), az újkori festészet három mozzanatot kedvel történetéből: Keresztelő János tanítványul hívja őt bátyjával együtt (Ghirlandaio, Vasari, Vos, Jordaens); ugyanaz megmutatja neki és Péternek Jézust (Caracci, Rosa, Locatelli), ill. Jézus meghívja kettőjüket tanítványának (Luca Giordano, Longhi, Jordaens).
