Hénok
Hénok – más néven Énók, Hénoch, Hánokh ('felszentelés'), az Ádám és Noé között sorakozó nyolc ősatya egyike, Matuzsálem apja (Ter). Istenfélő élete jutalmául elevenen jutott a mennybe, ami rajta kívül csak Illésnek, az Újszövetségben pedig Jézusnak jutott ki. Ugyanez a név szerepel a Káinból kiinduló genealógiai sorban is mint magának Káinnak fia, akiről apja az első várost nevezte el; fia Irád volt. – A zsidó és mohamedán hagyomány szerint ~ találta fel a csillagászatot, a számokat, az írást és mindenféle tudományt. A Hénok könyve c. apokaliptikus jellegű apokrif irat előbb Isten fiai és az özönvíz történetét adja elő, a bukott angyalok büntetését, majd ~ útját írja le a négyrészes alvilágon át a Paradicsomba és a mennybe, szól az Emberfia eljövendő ítéletéről, s végül őt öltözteti dicsőségbe az Ősöreg, vagyis Isten. 
[I. B3]
)
[I. B3]
