Isszakár
Isszakár – vagy Izsakhár, Isszachár, héberül Jisszachár ('fizetség'), egyike Jákob1 tizenkét fiának, anyja Lea volt. A nevét viselő törzs a honfoglaláskor a Jordántól nyugatra, a Tábor-hegy és Jezréel között foglalt területet. – A tizenkét pátriárka testamentuma c. apokrif műben ~ a neki tulajdonított végrendelet elején elmondja fogantatása történetét: Ruben mandragórát hozott a mezőről anyjának, Leának, Ráchel azonban elkönyörögte tőle (a mandragóra a közhit szerint hatásos meddőség ellen), s ennek fejében beleegyezett, hogy Jákob egy éjszakára visszatérjen régóta elhanyagolt első feleségéhez. 
[II. C2]
)
[II. C2]
