Tóbit
Tóbit – ('jóság') avagy Tóbiás (Tób) Neftali törzséből való istenfélő zsidó férfi, aki Szamária elestekor került asszír fogságba. Ninivében jómódra jutott, s egy rágesi rokonánál, Gábaelnél nagy pénzösszeget helyezett letétbe. Szennákerib alatt üldözést szenvedett, mert a király által elrendelt pogromok idején a tilalom ellenére eltemette zsidó hittestvéreit. Rokona, Ahikár közbenjárására később visszatérhetett Ninivébe; egy újabb kegyeletes temetés után háza eresze alá feküdt, s a szemébe hullott madárürüléktől megvakult. Felesége, Anna zúgolódása ellenére ~ nem rendült meg Isten iránti bizalmában, s ezért el is nyerte jutalmát; fia, Tóbiás1 nemcsak saját szerencséjét és boldogságát találta meg, hanem az ő szeme világát is visszaadta isteni segítséggel. – Részletes történelmi és földrajzi utalásai ellenére (amelyek egyébként szembetűnően pontatlanok) a történet erkölcsi célzatú fikció arról, hogy a szórványban, idegen nép között élő zsidók legfőbb kötelessége ragaszkodni a Törvényhez, jótékonykodni és megadni a végtisztességet hitsorsosaiknak. Ihletői részben biblia mozzanatok (~ béketűrése pl. Jóbéhoz hasonlít), részben a perzsa hitvilágból valók (lásd Asmódeus) részben egy asszír novellára mennek vissza (lásd Ahikár). – A holtakat temető ~ Gentileschi, Fetti és Bourdon képein látható; megvakulását Mannlich festette meg; az apa jelen van a Tóbiás-történet több epizódjának ábrázolásain is.
