Ótosz
Ótosz – ifjú óriás, Alóeusz gigász és Iphimedeia fia; fivérével, Ephialtésszel együtt Alóadáknak is nevezték őket apjuk után, bár a monda legismertebb változata szerint Poszeidón nemzette őket. A két gigászfi évente egy ölnyit nőtt magasságban és egy könyöknyit szélességben, és arcátlan merészségük nem ismert határt. Kilencéves korukban foglyul ejtették Arészt, és egy bronzhordóba zárva elrejtették mostohaanyjuk, Eriboia házában, majd hadat üzentek az isteneknek. A Pélion hegyét az Ossza tetejére rakták, hogy felérjék az Olümposzt; ~ megesküdött, hogy meggyalázza Artemiszt, Ephialtész pedig Hérát akarta. Az istenek megrettentek, mert ők is tudták a jósigét, amely az Alóadákat oly elbizakodottá tette: hogy sem ember, sem isten meg nem sebezheti őket. Végül Artemisz találkát adott nekik Naxosz szigetén (ahová a két fivér azért ment, hogy anyjukat és húgukat kiszabadítsák Agasszamenosz király fogságából), s ott féltékenységüket felszítva sikerült egymásra uszítania őket. A két testvér egymás dárdájától találva esett el; Arészt hosszú fogságából Hermész szabadította ki. A fivérek az alvilágban kígyókból font kötelekkel egy fához kötözve bünhődtek lázadásukért. 
I A3
)
I A3
