Phaidra
Phaidra – athéni királyné, Minósz király és Pasziphaé lánya. Húga volt Ariadnénak, akit Thészeusz elhagyott; utóbb ~ lett az athéni király felesége. Beleszeretett férje felnőtt fiába, Hippolütoszba, és fölfedte előtte (vagy hagyta, hogy dajkája fölfedje) érzelmeit. A visszautasítástól vérig sértve (vagy félve, hogy titkát az ifjú fedi fel) azzal vádolta férje előtt Hippolütoszt, hogy ő akart erőszakot tenni rajta. (Ez igen elterjedt ókori motívum, lásd Bellerophontész, Péleusz.) Thészeusz hirtelen haragjában azt kérte apjától, Poszeidóntól, hogy büntesse meg elvetemült fiát, s az isten eleget is tett kérésének. Amikor a rágalom rábizonyult, ~ felakasztotta magát. – ~ alakja az ókori tragikusokat élénken foglalkoztatta. Euripidész Hippolütoszában ~ nem vét a szemérem ellen, dajkája, Oinóné az ő akarata ellenére tárja fel érzelmeit Hippolütosz előtt; az ifjú felháborodását látva s a leleplezéstől félve ~ öngyilkos lesz, és hazug vádját, hogy hírnevét mentse, búcsúlevelében adja elő. Seneca, majd jóval utóbb Racine is feldolgozta a témát; az utóbbi főként a boldogtalan asszony belső vívódásának lélekrajzával remekelt. Nála nem ~, hanem a dajka áll elő az igaztalan váddal. Swinburne és D'Annunzio is drámát írt e témára, Mary Renault pedig Thészeuszról szóló regényében dolgozta fel. – Hippolütosz és ~ alakja antik szarkofágokon és kerámiákon, római falfestményeken látható, többnyire a dajkával együtt. Rameau és Gluck operát írt a boldogtalan nőről. 
IV D2, IX D2
)
IV D2, )
IX D2
