Phineusz
Phineusz2 – thrák király, Agénór1 szidóni királynak és Télepasszának a fia. Apollóntól jóstehetséget kapott, utóbb azonban az isten (vagy Poszeidón) megvakította, amit a különféle mondaváltozatok eltérően indokolnak (kifecsegte az istenek titkait; jóslatával segített Phrixosz fiainak; kegyetlenül bánt a saját fiaival). ~ ugyanis Kleopatrát, Boreasz lányát vette feleségül, aki két fiút szült neki, de ő utóbb elkergette az asszonyt (vagy megözvegyült), s ekkor Idaia szkítha hercegnőt vette el. Ez is szült két fiút neki, mostohafiait viszont gyűlölte, és elhitette férjével, hogy azok bűnös szerelmükkel üldözik, valamint hogy a király vaksága nem más, mint az istenek büntetése fiai vétkeiért. ~ ekkor a megvádolt két fiút börtönbe záratta, ahol naponta megostorozták őket, más változatok szerint megvakíttatta vagy földbe ásatta vagy vadállatok elé dobatta őket. Ekkor érte ~ a valódi büntetés: Zeusz parancsára a Harpüiák kezdték gyötörni; valahányszor asztalhoz ült, étele felét elették előle, a maradékot pedig összerondították. Kínjaitól az argonauták érkezése szabadította meg ~ t: sógorai, a szárnyas Boreaszok elűzték az undorító szörnyeket, majd kiszabadították húguk fiait (vagy: feltámasztották őket, vagy: visszaadták szemük világát, maguk erejével vagy Aszklépiosz segítségével), és leleplezték ~ előtt Idaia mesterkedéseit. ~ visszafogadta kegyébe a két fiút, az ármányos mostohát pedig a maga fiaival visszakergette apjához. A hálás király ezután jóstudományával elmondta az argonautáknak, hogyan jutnak a legbiztosabban Kolkhiszba, s mire kell számítaniuk az út egyes állomásain. – ~ történetét javarészt Apollóniosz Rhodiosz Argonautika c. eposzából ismerjük, ám ez az elbeszélés a ~ mítosz negatív vonásait elhallgatja, és az emberség és bölcsesség ideális képviselőjét festi a vak királyban. – Néhány vázaképen is felismerhető ~ alakja a Boreaszok vagy a Harpüiák társaságában. 
VIII C3
)
VIII C3
