Caliban
Caliban [kalibán] – félig emberi, félig állati lény A vihar című színműben. Anyja Sycorax boszorkány volt, aki halála után őrá hagyta a szigetet, amelyen éltek. Itt vetődött utóbb partra leányával, Mirandával a száműzött milánói herceg, Prospero. Birtokának háborítója ellen ~ fellázadt, de tapasztalnia kellett, hogy a jövevénynek sokkal nagyobb varázserő van birtokában, mint valaha anyjáé volt. Prospero egyébként eleinte mindent megtett, hogy ~ durva lelkét finomítsa és nehézkes elméjét csiszolja, de a hálátlan tanítvány erőszakot akart tenni Mirandán; attól fogva a varázsló csak a legalantasabb munkákat bízta rá, és engedetlenségét szigorúan büntette. ~ban tehetetlen düh és bosszúvágy fortyogott kemény gazdája ellen. Amikor a viharban elsüllyedt hajóról partra vetődött két cimborára bukkant, a részeges Stephanó1ra és Trinculóra, az udvari bolondra, eléjük borult, s arra biztatta őket, öljék meg orvul a varázslót, s akkor a sziget urai lehetnek. Az együgyű merénylők próbálkozását Ariel1 segítségével Prospero nevetségessé tette; végül, távozása előtt még mihaszna szolgájának is bocsánatot és szabadulást ígért. – A XVI. század a tengeren túli utazások időszaka volt, és az utazók beszámolói nyomán népszerűvé vált a romlatlan, civilizációtól nem érintett vadember alakja éppúgy, mint ennek ellentéte, az erkölcs és törvény nélkül élő, kegyetlen emberevő képe. Shakespeare inkább az utóbbit vette példának ~ alakjához, akinek a neve is valószínűleg a cannibal alakváltozata, jóllehet a boszorkafi nem mutat emberevő hajlamot. – Browning Caliban Setebosról című drámai monológjában a vadember anyja „istenéről” elmélkedik, s annak kicsinyes és kiszámíthatatlan minenhatóságával párhuzamba állítja azt a fölényt és önkényt, amit ő maga érvényesít a neki kiszolgáltatott apróbb teremtményekkel szemben. Ezt a költő ironikusan „természeti teológiának” nevezi, és bár nem egészen szándéka szerint, de az istenfogalom keletkezésének egyik lehetőségét példázza vele. Szabó Lőrinc a kultúrpesszimizmus és a dacosan hirdetett ösztönkultusz emblémájává emelte a vadembert Kalibán c. korai kötetében, ezen belül is az Égesd el a könyveket, Kalibán! című versben.
