Fekete Hölgy
Fekete Hölgy – (Dark Lady) a Szonettek utolsó ciklusának (127.-154.sz.) lírai hősnője, a költő fekete hajú és sötét arcbőrű kedvese. Egy oly korban, amely a szépséget a szőkeséghez és a fehér bőrhöz társította (fair egyszerre szőkét és szépet jelent), a költő némileg dacosan, a konvenciókkal kihívó módon szembeszegülve ünnepelte hölgyének ékességét. A versek szenvedélyes és zaklatott viszonyt sejtetnek, keserű panaszokat olvasunk a hölgy csapodársága miatt; egy korábbi szonett (42.sz.) úgy is érthető, hogy a ~ éppen szép ifjú barátjával csalja meg a költőt. Akárcsak e barát, „Mr. W. H.” valós személye, a ~ kiléte is maradandó rejtélye a Shakespeare-filológiának. Az idők során felvetett különböző megoldások közül máig a leghihetőbb az, amely egy bizonyos Mary Fittonra vonatkozik; erről a hölgyről annyit tudunk, hogy Erzsébet3 udvarhölgye volt, s Pembroke lorddal való viszonyából gyermek született. A szonettek fekete asszonya című egyfelvonásos darabjában Shaw is erre a feltevésre alapoz, de a címszereplő voltaképp mellékes alakja a műnek. Ez ugyanis arról szól, hogyan szereli le Shakespeare mester Erzsébet királynő haragját, aki az udvar parkjában rajtakapja őt a találkára érkező udvarhölgyével. A drámaíró ügyet sem vet kedvesére, hanem az ő jelenlétében, az alattvalói alázat és a férfiúi hódolat zseniális elegyével – udvarolni kezd a királynőnek! A ~ riadtan menekül, biztos lévén, hogy az ügynek nyakazás lesz a vége, ám kiderül, hogy a lelkek nagy ismerője helyesen számított: a szüzességére oly büszke Erzsébet is alapjában hiú és esendő nő.
