Shylock
Shylock [sájlok] – zsidó uzsorás A velencei kalmár című színműben. Hajlandó volt háromezer dukátot kölcsönözni az ifjú Bassaniónak gazdag barátja, Antonio1 kezességére azzal a kikötéssel, hogy ha a háromhavi határidő leteltével nem kapja meg pénzét, kivághat egy font húst a jótálló testének ama részéből, amelyből neki tetszik. Antonio aláírta a kötelezvényt, mert gazdag rakományú hajóinak közeli visszatértére számított; ám hamarosan olyan hírek érkeztek, hogy hajói elsüllyedtek, és ő a határnapig nem tudott fizetni. ~ azonnal börtönbe záratta adósát és a dózséhoz folyamodott, hogy ítélje meg számára a kötelezvénybe foglalt zálogot. Hajthatatlanságát régi sérelmein túl az motiválta, hogy imádott lánya, Jessica nemrég megszökött házából szerelmével, a keresztény Lorenzóval, ráadásul sok pénzt és egy számára drága gyűrűt is magukkal vittek. A tárgyaláson hiába ajánlott fel Bassanio a tartozásnál sokszorta nagyobb összeget ~nak, hiába próbált mindenki az irgalmára apellálni, ő jogához ragaszkodott, amelyet Velence törvényei garantáltak. A bírónak felkért Bellario padovai jogtudor helyett annak ifjú tanítványa érkezett (~ sose tudta meg, hogy az álruha Portiá2t rejtette), és ő is úgy döntött, hogy a zsidó követelése jogos, ám a diadalmaskodó felperest figyelmeztette, hogy a kötelezvényben csak húsról van szó, s ha egy csepp keresztény vért ont, miközben kimetszi, Velence törvényei halálra ítélik. Most már elfogadta volna ~ a pénzt, ám a bíró ismét a törvényekre hivatkozva ítélt, amelyek szerint aki velencei polgár életére tör, annak vagyonát el kell kobozni, felét az állam, felét a sértett javára. ~ örülhetett, hogy a puszta életét megmenthette, és hogy a nemes lelkű Antonio a számára megítélt vagyonrészt visszaadta neki azzal a feltétellel, hogy végrendeletileg azt kitagadott lányára, Jessicára hagyja. – Nemcsak a darabban egyedülálló, de az író más műveiben is ritka az ennyire összetett és ilyen sokféle szempontból, ily ellentétes vonásokkal jellemzett figura, mint ~. Ezt a darabot a kritika főképpen az ő alakja miatt nem minősíti egyszerűen vígjátéknak, mert noha elsőként a pórul járt gonoszt látjuk ~ban, valójában Shakespeare mély bepillantást enged zaklatott lelke mélységébe, és érzékelhetővé teszi a tragédiát, amely vele és sorsüldözte népével szüntelen történik. A korabeli angol közönségnek a zsidókról kevés tapasztalata, annál több előítélete volt; a szerző ez utóbbiaknak is tesz némi engedményt (~ a sztereotip zsidó jegyeket hordozza: zsugori, pénzsóvár, alattomos), de annál inkább törekszik emberi egyenrangúságát hangsúlyozni. A sok megaláztatás ellenére, amelyek lépten-nyomon érik – egyebek közt éppen Antoniótól, aki közben kölcsönt kér tőle – ~ nem vesztette el méltóságát; ravasz és ironikus, vitában virtuóz módon érvel, keserű humorral viszonozza a lenézést. A rázúduló csapás, imádott lányának csúfos árulása meg a gyanú, hogy a szökevényeket Antonio és barátai segítették, végül annyira megkeményítik a szívét, hogy most már megátalkodottan tör egyik leggyűlöltebb ellenségének vesztére a törvény betűjének védelmében. A tárgyaláson a bosszú félelmetes démonává magasodik. Portiában azonban emberére akad, és mert, ha mégoly érthető motívumoktól sarkallva is, gonoszat tervelt, végül megérdemelten vall csúfos kudarcot.
