Balogh Ernő
Balogh Ernő (Nagyszalonta, 1890. aug. 11. – Bp., 1964. nov. 24.): orvos, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1942–49). Az orvosi diplomát 1913-ban szerezte a bp.-i egy.-en, majd az I. sz. kórbonctani intézet tanársegédje, később adjunktusa lett. A fertőző betegségek tárgyköréből magántanárrá képesítették. 1925-ben a kórbonctan rk. tanára a szegedi egy.-en, 1927-től ny. r. tanár a bp.-i egy.-en. 1934-ben a II. sz. kórbonctani intézet kebelében felállított kísérleti rákkutató intézet vezetője. 1950-től rövid megszakítással a Heim Pál-gyermekkórház főorvosa. Jelentős eredményeket ért el a patológiában. Nemzetközileg elismert rákkutató volt. Számos jelentős tudományos közleménye jelent meg hazai és külföldi szaklapokban. – M. Az egyetemes orvosvilág legnagyobb magyar géniuszáról (Szeged, 1927). – Irod. Farkas Károly: B. E. (1890–1964) (Orv. Szle, 1965. 5. sz.)
