Baritz Árpád
Baritz Árpád (Dés, 1913. okt. 14. – Bp., 1982. aug. 19.): gépészmérnök. 1939-ben szerzett diplomát a temesvári műegy.-en. 1941-ig Romániában élt. 1941–1945-ben Csepelen a Weiss Manfréd Gépgyárban dolgozott tervezomérnökként. 1945-ben megbízták a Csepeli Üveggyár megszervezésével, melynek üzemvezető főmérnöke lett. 1949-től a Zagyvapálfalvi Üveggyárban dolgozott főmérnökként. 1952-ben az Építésügyi Min.-ban a Finomkerámia- és Üvegipari Igazgatóság iparági főmérnöke lett, majd a Beruházási Igazgatóságon, később a Műszaki Fejlesztési Főosztály szilikátipari osztályán dolgozott osztályvezető-h.-ként. 1967-ben a Szilikátipari Központi Kutató és Tervező Intézetbe került, ahol az Orosházi Síküveggyár, a Beremendi Cementgyár, a Nyergesújfalui Eternitgyár nagyberuházások tervezése és irányítása tartozott feladatai közé. 1966-tól 1975-ig a Szilikátipari Tudományos Egyesület főtitkárh.-e volt. Főként üvegipari technológiák gépesítésével és az építőanyag-ipar távlati fejlesztésének kérdéseivel foglalkozott elméleti munkáiban. – F. m. A gépesített síküveggyártás válfajai (Bp., 1953); Építő- és épitőanyagipari vállalatok beruházásának tervezése és lebonyolítása (társszerzőkkel, Bp., 1953); Üvegipari kézikönyv (társszerzőkkel, Bp., 1964); A magyar üveggyártás 25 éve (Bp., t973.) – Irod. B. Á. (Építőanyag, 1982. 22. sz.).
