Bogisich Mihály
Bogisich Mihály (Pest, 1839. jan. 10. – Esztergom; 1919. aug. 7.): zeneíró, az MTA l. tagja (1880). A Budai Zeneak., majd a Nemzeti Zenede titkára, 1863-ban pappá szentelték. 1881-ben a bp.-i egy.-en az általános és egyháztörténelem magántanára. 1882-ben a Mátyás-templom plébánosa, 1883-ban prépost, 1896-ban c. püspök, 1891-től az esztergomi főkáptalan kanonokja. 1901-ben prelátus. Jelentékeny tevékenységet fejtett ki az egyházi zene terén, az 1897-ben általa alapított Orsz. Magyar Cecília Egyesületnek haláláig elnöke volt. Az egyházi zene reformálása érdekében munkálkodott. Régi kódexeink m. egyházi énekeire ő hívta fel a tudományos világ figyelmét. – M. A keresztény egyház ősi zenéje (Eger, 1879); Magyar egyházi népénekek a XVIII. századból (Akad.-i székfogaló, Bp., 1881); Cantionale et passionale Hungaricum (Bp., 1882); Szegedi F. Lénárt énekeskönyve (Bp., 1886); ima- és énekeskönyv stb. Zeneművek: zenekari művek, kórusok, dalok.
