Csányi Károly
Csányi Károly (Győr, 1873. szept. 7. – Bp., 1955. dec. 30.): építész, művészettörténész, műegyetemi tanár. A bp.-i műegy.-en szerzett építészmérnöki oklevelet, utána 1896-tól uo. Steindl Imre tanársegédje, ill. adjunktusa. 1904-től az Iparművészeti Múz. őre, később ig.-ja. 1918-ban magántanári képesítést szerzett. 1932-től a műegy.-en a középkori művészet és a képzőművészet története tárgykör ny. r. tanára, 1944-ben nyugdíjba vonult, de 1949. okt.-ig mint meghívott előadó tovább működött. Steindl Imre mellett részt vett több műemlék restaurálási és felmérési munkájában. 1910-ben a kiszombori Árpád-kori templomot bővítette. Az építészet- és iparművészettörténet több ágának kiváló művelője. Számos, alig ismert középkori műemléket kutatott fel tanítványaival. – F. m. A középkori építőművészet formái (Bp., 1910); Magyarország középkori műemlékei (Bp., I. 1938-43. II. 1945); A műemlékrestaurálás (Bp., 1943); A magyar kerámia és porcelán története és jegyei (Bp., 1954). – Irod. Rados Jenő: Cs. K. (ÉKME Évk. 1955-56.)
