Császár Imre
Császár Imre (Kaposvár, 1864. aug. 27. – Bp.,. 1933. szept. 18.): színész. A Színiak. elvégzése után 1884-től 1911-ig a Nemzeti Színház tagja. 1911-ben annak örökös tagjaként nyugdíjba ment. 1888-ban feleségül vette Alszeghy Irmát. 1894-ben a Színiak.-n a színpadi gyakorlat tanára lett. Itteni működésének eredményei színészeti szakmunkái. Hideg eleganciával testesítette meg a kaszinótag típusát a szalondarabokban. Lefordította Ibsen Kísértetek c. színművét (1909) és Heine költeményeit (1910). – F. sz. Bellac tanár (Pailleron: Ahol unatkoznak); Lord Darlington (Wilde: Lady Windermere legyezője); Tarján Gida (Herczeg: A dolovai nábob leánya); Lysander (Szentivánéji álom); Mercutio (Romeo és Júlia); Lucifer (Az ember tragédiája). – F. m. A művészetről (Bp., 1894); Élet és művészet (Bp., 1897); A színész alkotása (Bp., 1898); Bűnös szerelem (színmű, 1899); A színjáték művészete (Bp., 1909); A színjátszás elmélete (Bp., 1911).
