Daday András, Deési
Daday András, Deési (Dés, 1889. okt. 28. – Bp., 1973. jún. 20.): orvos, orvostörténész. Orvosi tanulmányait a kolozsvári tudományegy.-en végezte. Erdélyből Bp.-re költözött (1920), ahol előbb kórházi, majd rendelőintézeti bőrgyógyász szak-, ill. főorvos volt. Fejezetek a magyar orvostörténetből, különös tekintettel közegészségügyünk kialakulására tárgykörből a szegedi tudományegy. magántanárrá habilitálta (1934). Az Orsz. Társadalombiztosító Intézet (OTI) ellenőrző orvosa volt. A bp.-i József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egy. állatorvosi osztályán az állatorvostan történetének volt a szakelőadója (1938–44). Orvos- és állatorvostörténeti kutatással foglalkozott. Több orvos-történeti kiállítás megszervezése után a világ első állatorvostörténeti múz.-át hozta létre. Tanulmányai szakfolyóiratokban jelentek meg. Kórháztörténeti könyvének kézirata a Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár birtokában van. Orvosi és tudománytörténeti működésén kívül mint a Szabadság téri ref. egyház világi főgondnoka (1961–73) is tevékenykedett. Érdemeiért a Weszprémi István-emlékéremmel tüntették ki (1958). – F. m. Adatok a keleti marhavész elleni küzdelmünk történetéhez (Bp., 1939). – Irod. D. A. (Magy. Állatorvosok L., 1973).
