Endrődi Béla
Endrődi Béla (Balatonfüred, 1886. júl. 25. – Bp., 1956. máj. 11.): író, újságíró, ~ Sándor költő fia. A bp.-i egy. bölcsészeti karán tanult, Juhász Gyula, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső társaságába tartozott. Juhász Gyulával Virágfakadás c.-en lapot indított az egy.-i évek alatt. 1914.-ben a Jó Pajtás c. gyermeklap illusztrátora, 1915-től a Társaság c. képes riportlap szerk.-je, majd a Nemzeti Újság munkatársa volt. Irodalmi tanulmányt, verseket, általában könnyed hangjukkal sikert arató regényeket írt. Írói működésének jelentős részét teszik ki ifjúsági és gyermekregényei. – F. m. Petőfi és Arany levelezése (Petőfi kvtár, Bp., 1909); Szorít a kalap (r., Bp. 1920); Bobó – Őszi véletlen (két r., Bp., 1930 körül); Szárnyas Pista (ifj. r., Bp., 1938); A boldogtalan ember (r., Bp., 1939); Tavaszi tojástánc (ifj. r., Bp., 1946); Ötven vers (összegyűjtött versei, Bp., 1947); A szemfüles emberkék (ifj. r., Bp., 1948).
