Gábor György
Gábor György (Bp., 1902. márc. 6. – Bp., 1973. aug. 3.): újságíró, író, esztéta, fordító, tanár. ~ Ignác irodalomtörténész fia. Műegy.-re járt Milánóban, 1924–25-ben a drezdai operaház segédrendezője. Irodalomtörténeti, romanisztikai tanulmányait a firenzei, heidelbergi, berlini és párizsi egy.-en végezte. 1928-ban Berlinben doktorált. Esztétikai és dramaturgiai tanulmányai, kritikái a Pester Lloydban és az Erdélyi Helikonban jelentek meg. 1945 után a háború és az üldözések következtében elhagyottá vált gyermekek gondozására Fóton, a volt Károlyi-kastélyban gyermekotthont alapított. 1950-től német, francia, olasz, angol, spanyol nyelvről fordított. Sajtó alá rendezte Csehov, Dreiser, E. E. Kisch, Maltz műveit. 1957-től haláláig a Nagyvilág olasz-spanyol rovatvezetője volt, munkássága ott főképp a kortárs olasz irodalom fordítására és ismertetésére összpontosult. Válogatta és szerk. Heltai Jenő és Komját Aladár írásait. Több kiadásban megjelent az általa szerkesztett és fordított francia aforizmagyűjtemény. Utolsó műve egy művelődéstörténeti antológia összeállítása volt. 1973-ban a Premio Calabria irodalmi díjjal jutalmazták. – F. m. Die Misanthropie Chamforts (Berlin, 1928); Gondolatok könyve. Az aforizma francia rnesterei (Bp., 1958); Ingrès hegedűje (művelődéstörténeti adalékok és antológia, Bp., 1972). – Irod. Kardos Tibor: G. Gy. (Élet és Irod., 1973. 32. sz.); G. Gy. olasz kitüntetése (Nagyvilág, 1973. 12. sz.).
