Garay György
Garay György (Rákospalota, 1909: dec. 2. – Lipcse, 1988. máj. 15.): hegedűművész, tanár, érdemes művész (1953), Liszt Ferenc-díjas (1953). Zenei tanulmányait a bp.-i Zeneak.-n Hubay Jenőnél (hegedű) és Weiner Leónál (kamarazene) végezte; elnyerte a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium ösztöndíját. 1926-ban mutatkozott be Bécsben, majd 1927-ben Bp.-en is. 1927-30 között a Magy. Triótagja, 1930-33-ban a Garay-kvartett primáriusa, 1940-45-ben a Főv. Zenekar, 1945-51 közt a Magy. Áll. Operaház, 1951 után az Áll. Hangverseny Zenekar koncertmestere. 1949-től 1960-ig a bp.-i Zeneműv. Főisk. hegedűtanára, 1960-tól haláláig a Lipcsei Rádió Szimfonikus Zenekarának koncertmestere és a lipcsei Zeneműv. Főisk. hegedűtanára, a weimari zenei mesterkurzusok tanára is. Hegedűművészként és kamaramuzsikusként Európa és É-Amerika minden jelentősebb városában hangversenyezett. Nevéhez fűződik számos m. zeneszerző, így Jemnitz Sándor, Ránki György, Sugár Rezső, Szabó Ferenc, Tardos Béla, Veress Sándor hegedűműveinek ősbemutatója is.
